Stop Bullying

Stop bullying - Visszaemlékezés két kamaszkori évre, felnőtt fejjel

2018. május 15. - Stop Bullying

Ha az ember visszanéz az életére, kicsit bölcsebben, mint akkor, amikor az adott helyzetben volt, felfedezhet olyan sorsfordító eseményeket, amikről utólag érti meg, mekkora hatással voltak az életére. Pál Feri egyik könyvét olvasva nekem is volt egy ilyen megvilágosodásom. 

12 évesen kerültem egy fiúkollégiumba, és az ottani dolgok nagyon mély nyomot hagytak bennem. Nagyon sok idő kellett, hogy azt érezzem, túl vagyok rajta, pedig könnyen lehet, hogy soha nem is kerültem túl rajta, csak elraktároztam valahol mélyen.

Amikor 11 évesen meglátogattam egy ismerősömet, nagyon megtetszett az ottani lét. Sok fiú együtt, rengeteget lehet focizni, kosarazni, kirándulni, igazi barátságok szövődhetnek. Izgatottan felvételiztem, és kitörő örömmel fogadtam, amikor felvettek. Minden porcikámmal azt kívántam, hogy mehessek, annyira vonzónak tűnt a rengeteg tudás és sport. 11 évesen még nem érdekeltek túlzottan a lányok. 

A gondok ott, helyben kezdődtek. Körül vagyok metélve, és a 12 éves fiúk nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Nem sokkal a kezdés után máris hallottam innen-onnan, hogy mit keres egy zsidó köztünk, ez nem olyan hely. Ha itt megálltak volna, talán semmi baj. De nem álltak meg. Elharapózott, elfajult, zsidózás lett belőle. Az összes vétkem annyi volt, hogy a zuhanynál, ami 5 fülkét jelentett egymás mellett, függöny nélkül, megláttak. 

Nem vagyok zsidó. Fitymaszűkületem volt, kb 10-11 éves korom környékén, ezért az orvos ezt a megoldást javasolta. Soha egy másodpercig nem zavart, egészen addig, amíg a koliba nem kerültem. Kicsit olyan helyzet, mint amikor a Bibliában Ádám és Éva rájönnek, hogy meztelenek: amíg az ember elképzelni se tudja, mitől lesz zavarban, a legkevésbé se fél tőle. 

Olyan nagyon mellbe vágott ez az indokolatlan támadás, hogy nem azzal reagáltam, amivel kellett volna 12 éves srácként (elmondom, miért van), hanem teljesen visszahúzódtam. Naiv módon azt hittem, hogy ha nem adok senkinek okot arra, hogy bántson, akkor nem fognak bántani. Azt hiszem, mai divatos szóval, akkor tanultam meg gyakorlati szempontból, mi az a "bullying". Hogy a szekáláshoz, bántáshoz nem kell indok, elég, ha egy picit más vagy. 

Persze akkor hol volt még ez a kifejezés? El kellett telnie majd három évtizednek, mire a társadalom eszmélt: ezek nem csínytevések, életek és sorsok múlhatnak rajta, törhetnek ketté vagy dőlhetnek romba. 

M.B., B.O., G. Cs., P. K. 

Pár név, ami nekem örökre az emlékezetembe vésődött.

Hányszor hallottam, hogy "ilyenek ezek a zsidók", "zsidaj", "büdös zsidó", stb. A bullyingon túl az antiszemitizmusról se volt sok fogalmam, mégis 12 évesen, nem zsidóként megtanultam egy életre, mi fán terem.  

Én meg hónapról hónapra rosszabbul éreztem magam, és bíztam benne, hogy nem bántanak. Akkor nem értettem, de sokkal később rájöttem, hogy nem azért bántanak, mert megérdemlem. Azért bántanak, mert megtehetik. Megtehetik, mert visszahúzódtam, mintha szégyellnivalóm lenne. De a fő indok, hogy azért tették meg, mert ilyen emberek voltak. Akárhová is sodorta őket az élet, akármik is lettek, a bántalmazó én belőlük fakadt. Gonosz, kegyetlen emberek legbelül. 

Édesapám segíteni akart, a nevelőtanárral együtt beszélt ezekkel a srácokkal és a szüleikkel, de sok értelme nem volt. Nem azért, mert nem a legjobb szándék vezette őket, hanem azért, mert ezek a srácok nem akartak változni.

Erős honvágyam volt, ami nem akart szűnni. Minden egyes este a telefonfülke mellett ültem és azt vártam, hogy beszélhessek pár szót az otthoniakkal. Arra a pár percre ki tudtam lépni az akkori helyzetemből, lélekben otthon voltam, jókat ettem, sokat nevettem. Amikor kiléptem a fülke ajtaján, ismét a valóság fogadott, komor, fekete élet, szidalmak, rettegés.

Amikor zuhanyozni mentem, mindig rettegtem. Megvártam, amíg kevesen vannak, jellemzően nem azok, akik bántani szoktak, és a leghátsó fülkéhez mentem, ahol legalább a fal felől védve voltam, így úgy tudtam fordulni, hogy senki ne lásson. Ha nem volt szabad az utolsó fülke, néha nem fordultam vissza, hanem beálltam egy olyanba, amelyiknek mindkét oldalán volt valaki, szembe pedig mosdó és tükör. Ilyenkor mindenkinél gyorsabban végezni akartam, amint lehet, szabadulni, elbújni. 

Egyszer egy gyereket a kosárpályán megtapsoltam (komolyan mondom, elismerésből), aki ezt gúnyolódásnak vette és azzal jött, "kussolj, én se bántalak, amúgy is rohannál sírni a B.-hez (a nevelőtanár)". Innen tudtam meg, hogy reagáltak a srácok arra a beszélgetésre, amikor Édesapám beszélt velük. Úgy, hogy én "sírok a tanároknak".

Egyetlen egyszer nem sírtam el magam, amíg ott voltam. Ezt az örömöt nem adtam meg senkinek, aki bántott.

Ha nem lett volna pár barátom, talán hamarabb vége lett volna, de így is két évig tartott. Eljöttem, és pár kapcsolatot leszámítva, ami viszonylag lassan halt el, teljesen eltemettem a történteket.

Ha zuhanyozni mentem férfi öltözőben, vagy 10 évig takartam magam. Ha piszoárnál pisiltem, és mellém állt valaki, nem tudtam pisilni. Olyan gát épült bennem, amit nagyon hosszú idő alatt tudtam lebontani.

Utána, ha valamelyikükkel összefutottam, még én szégyelltem magam, nehogy kiderüljenek a kolis dolgok. Klasszikus esete annak, hogy a bántalmazott éli meg szégyenként a történteket. Nem tudta felfogni a kamasz agyam, hogy én nem tettem semmi olyat, amiért bántani kellett. Valahol mindig azt kerestem, mi lehetett az én hibám.

Nem az én hibám volt. Kellett ehhez majd 30 év, de ki tudom mondani.

Nem az én hibám volt.

Miért osztottam ezt meg? 

Először is, könnyebb lett a lelkem. 

Másodszor, ha csak egy embernek, egy kamasznak segítséget tudok nyújtani azzal, hogy nincs egyedül, már megérte. 

Mert akármit is tettek ezek a Máték, én felnőttem. Nem minősítem magam, nem az én tisztem, de törekszem a jóra. 

Ha valamit megtanultam, ez az: mindig törekedj a jóra. 

És bármilyen terhet cipelsz, olyan nincs, hogy ne tudd megbeszélni valakivel. A segítség mindig ott van előttünk, csak lehet, hogy a komor felhők eltakarják. De a család, az igaz barátok mindig ott lesznek a felhők mögött. 

Stop bullying! 

A bejegyzés trackback címe:

http://stopbullying.blog.hu/api/trackback/id/tr4013953522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mennelinkabbfelemeli 2018.05.16. 16:34:21

"Akárhová is sodorta őket az élet, akármik is lettek, a bántalmazó én belőlük fakadt. Gonosz, kegyetlen emberek legbelül. "
Ez csak egyszerűen nem igaz. Lehettek közöttük csak olyanok, akik így tudtak belesimulni a társaságba, vagy hoztak otthonról olyan sérülést, amit nem tudtak addig még feldolgozni. Meg persze lehettek tényleg "gonoszak".
Aki szerint az emberek nem változnak, és aki gyerekként gyötörte, az felnőttként is gonosz ember... nos az ugyanolyan bully. Gyerekként csak az eszközök hiányoztak akkor, nem a motiváció.

czerka 2018.05.16. 16:55:53

@mennelinkabbfelemeli: "Lehettek közöttük csak olyanok, akik így tudtak belesimulni a társaságba"

Igen, kétféle bully van, a velejéig gonosz, aki vezeti az egész akciót, meg a követő, aki így akar belesimulni a társaságba.
És az valóban igaz, hogy az emberek nem változnak. A besimulós később is talpnyaló marad, munkahelyen is pletykál, áramoltatja az információkat, amiből haszna van, szemedbe mosolyog, hátadba kést döf. Ilyenek ezek.
A direktbe bully meg zömmel lecsúszik, felőttként is egy kiállhatatlan alak marad, mert ő ahhoz is hülye, hogy megjátssza azt, hogy jófej.

Szalay Miklós 2018.05.16. 17:00:07

Egy tömör általános összefoglaló az agresszióról:

egyvilag.hu/temakep/068.shtml

Meg ha már zsidózás, itt van ez is az előítéletekről:

egyvilag.hu/temakep/067.shtml

alalala 2018.05.16. 17:53:32

Kiváncsi lennék, hogy mi alakulna ki egy "ellen bullyingból". Vagyis a "miért vizsgálgatod más fiúk farkát, buzi vagy?" féle kérdésből. Háború vagy csönd?
Egy gyerek ilyenre gondolom nem feltétlen képes, de felnőtt fejjel, higgadtan hozzáálva szerintem meg lehetne állítani ezt a szóbeli bántást. Főleg, hogy eleve hazugságra alapul.

diszkriminans 2018.05.16. 18:11:24

@mennelinkabbfelemeli:
Szerintem belül nem változnak az emberek. Nyilván a bullyingban résztvevők nem mindegyike eredendően geci, sőt a többség valószínűleg csak birka meg magát védi, hogy beáll a sorba egy népszerűtlenebb ember szívatasába, hogy ne ő legyen a célpont, de ők sem valtoznak, csak jobb társaság jobbat hoz ki majd belőlük. A fő hangadók viszont gecik maradnak, csak ez más közegben mashogy nyilvanul meg, felnőtteknél a nyílt szívatás kevésbé szokás, megoldják máshogy.

Ellenzéki Tüntető 2018.05.16. 18:35:16

Az ilyen picsogós zsidó buzik mint te valószínűleg frusztrált fideszesek!!!

prakp 2018.05.16. 18:57:30

@Ellenzéki Tüntető: Amikor a csurmába felkóstolnak, jusson eszedbe ez a duma, köcsög.

diszkriminans 2018.05.16. 19:42:02

@alalala:
Azért nincs ellen-bullying, mert akit szívatnak, az mindig egyedül van, még a máskor szívatottak is beállnak az agresszorok közé, így bármit csinál, ő húzza a rövidebbet, a csordaszellem miatt nem áll át hozzá senki.

koalancsa 2018.05.16. 19:47:16

Kedves blogoló,

itt a lehetőség! Most gyakorolhatjuk azt, hogy le se szarjuk az olyan kommentelőket, mint Ellenzéki Tüntető! Nem érdemli meg, hogy egyáltalán időt pocsékoljunk rá, a cikkedben említett zaklatóid valószínűleg szintén ilyen életfelfogásúak voltak!

Értékelem, hogy megosztottad a gondolataidat, így talán én is jobban fel tudom dolgozni az ilyen jellegű sérelmeimet........ engem a túlsúlyom miatt csúfoltak, illetve közösítettek ki...

Pál Ferit én is nagyon bírom, rengeteg előadását hallgattam meg, egy-kettőt személyesen is.
Folyamatosan dolgozom rajta, hogy túltegyem magam a fájó emlékeimen...

Egy dolgot megosztanék veled: Miután kb 25 év után egy általános iskolai osztálytársamnak elmondtam, mennyit szenvedtem a csúfolásától (és nem csak én), látszott rajta hogy őszintén sajnálja, és bocsánatot is kért....
Az elkövetők valószínűleg sokszor tudatában sincsenek, milyen rombolást visznek véghez az áldozatuk életében...

Alick 2018.05.16. 19:51:22

A kolesz az persze külön téma, de ált. iskolában nálunk is volt bullying, egy Biff Tannen stílusú srác és a sleppje zaklatott kiszemelt tanulókat. Noha nem voltam vézna gyerek, én is sorra kerültem. A bunyó nem lett volna lefutott meccs, de a slepp közbeavatkozásától tartottam. Mivel nem szálltak le rólam és persze a tanerők se tudták kezelni a helyzetet, innentől úgymond "áttoltam a problémát".... kerül, amibe kerül alapon.
Ez pedig úgy történt, hogy amikor a szokásos lökdösés közben a figyelme egy pillanatra másfelé fordult, a zsebemben őrizgetett negyedtéglával minden lendületet beleadva becéloztam a halántékát. Igen, számoltam azzal, hogy többet nem kel fel... szerencsére azonban annyira elmozdult a feje, hogy telitalálat helyett a "lövedék" lecsúszott. így is összessé, vérző fej, mentő és koponyaműtét lett belőle... és persze balhé is, amit az elsőzményeket ismerő tanárok és a diri elsikáltak, lévén én a "jótanuló" voltam, ő pedig a suli rossza. Inkább a szülői bosszútól tartottam, de abból se lett semmi. A srác pár hét alatt felépült és átrakták egy másik osztályba... de onnantól kezdve már senki se szórakozott... nemcsak velem, de a véznább srácokkal sem. A sokkhatás így megtette a magáét...

Alick 2018.05.16. 19:53:29

@diszkriminans: Ahogy írtam, a hangadó kiszemelése és a durva sérülése utána a sleppet is visszatartotta.

Alick 2018.05.16. 19:54:28

...verd meg a pásztort, szétszéled a nyáj...

diszkriminans 2018.05.16. 20:09:48

@Alick:
A módszert én is alkalmaztam anno, csak nem emelték ki a hangadót, cserébe a tanárok is rám szálltak...

Ellenzéki Tüntető 2018.05.16. 23:15:39

@koalancsa: rohadt orbánistákat bullingolnak csak, magamfajta büszke DKsokkal ez sose esik meg!!!

amit még megtehetsz 2018.05.17. 05:39:42

@mennelinkabbfelemeli: A bántalmazó gyerekek otthonról hozzák a kegyetlenséget, vagy azt hogy leszarják őket. Állításoddal ellentétben az még nem bullying, ha azt állítjuk ugyanolyan szemetek lesznek felnőttkorukban. Életeket tehetnek tönkre az ilyen csoportok és ez megbocsáthatatlan bűn. IIlyen eseteknél azért a szülőknek is beolvasnék, hogy micsoda gumigerincű, tisztelet nélküli gyereket neveltek fel. mert ezek a szülők nem adták át a gyerekeiknek az emberi együttélés szabályait, meg a másik lény tiszteletének szabályait. Selejtek és egyre több van belőlük.

diszkriminans 2018.05.17. 08:02:38

@amit még megtehetsz:
Volt olyan bandavezér típus, akinek ismertem az apját, ugyanolyan tahó volt, helyi vállalkozóként ez a mentalitás hozta neki a sikert, miért nevelte volna másképp a gyerekét.

Egyébként ha már politika, a portás mesélte a Telekiben, hogy anno dicső vezérünket is szívatták. Sajnos ő az egész országon kompenzál...

LebensraumamOsten 2018.05.17. 08:05:46

Nem tudom a kedves blogíró milyen fizikai állapotban leledzett annak idején.
Nem akarom az erőszakot dicsőíteni, habár kétségtelenül sok helyzetre kiváló megoldást ad.
Szóval ha valami küzdősportot űztél volna, esetleg boxolsz, vagy kondizással kellő erőnlétre hozod magad és belevered pár kedves "fiatalember" buksiját néhány alkalommal a koleszes zuhanyzó falába, esetleg közben kérdezgeted tőlük , hogy na ki a zsidó öcsi, amíg szorítod a nyakukat, akkor valószínűleg nagyobb tekintélyed lett volna előttük akkor és ma is.
A félelem a legősibb motiváló erő az élővilágban. Aki fél, az bármire hajlandó. Például rákényszeríthetted volna őket, hogy "buzi köcsög vagyok" felirattal a pólójukon körbejárjanak a koleszban egy-egy ilyen jól sikerült fizikai figyelmeztetés után. Gyűlöltek volna, de nem mertek volna többé szekálni.

alalala 2018.05.17. 09:39:00

@LebensraumamOsten: "Szóval ha valami küzdősportot űztél volna, esetleg boxolsz, vagy kondizással kellő erőnlétre hozod magad"

Bár engem sosem bántottak, de szerintem én is ezt tettem volna. Nem kell hozzá feltétlen verekedés, de annyi önbizalmat ad, ha tudod, hogy meg tudnád védeni magad, hogy utána verbálisan is könnyebb elintézni a dolgokat. Már ha egyáltalán piszkálnak még addigra. Mert előbb-utóbb a bántó fél is észreveszi, hogy ő viszont nem tudná megvédeni magát veled szemben :D Legalábbis kés nélkül, de az a népcsoport inkább javítóban lakik, mintsem koleszben.

koalancsa 2018.05.17. 12:24:57

@Ellenzéki Tüntető: Szerintem veled egy sokkal rosszabb dolog történt: a családodban nem tanítottak rá meg, mi az az elfogadó szeretet és az együttérzés. Ezért nem esik nehezedre gyűlölködni, és válogatott szitkokat szórni valakire, aki nem is ártott neked.... Őszintén sajnállak...

koalancsa 2018.05.17. 12:36:45

@LebensraumamOsten: Nekem a mai napig (48 éves nő vagyok) nehézséget okoz, hogy hogy kezeljem az engem ok nélkül piszkálókat. Ausztriában dolgozom, és tavaly vesztettem el egy állást (6 éve ott dolgoztam) egy osztrák kolléganő miatt, aki nem bírta elviselni, hogy boldog családi életem van. Ő 3 évvel később jött a céghez, nem volt a főnököm, mégis sokszor kiabált velem. Mivel 3 gyerekem van, és kellett az állás, soha egyszer sem szóltam vagy kiabáltam vissza. Többször próbáltam javítani a viszonyunkon, de ő a békésebb időkben tőlem kapott információkat később arra használta, hogy hátbaszúrjon vele... A főnökök sajnos sose jártak pontosan utána, csak azt érzékelték hogy feszültség van közöttünk (egyébként volt, hogy a főnökkel is ordibált..). A végén valami mondvacsinált ürüggyel engem küldtek el...
Én egy nagyon szeretetteljes családban nőttem fel, ahol talán még hangos szó sem hangzott el....
Egyszerűen nem tudom megemészteni, hogy az erőszak lenne a megoldás, pedig lehet hogy az néha használna....
Viszont olyat is tapasztaltam már, hogy maga az élet fizetett vissza az ilyen embereknek...

diszkriminans 2018.05.18. 10:33:42

@alalala:
Anno gyerekkoromban bármikor meg tudtam volna verni az engem szekálók 95%-át, de a verekedésből mindig én jöttem ki (szociális szempontból) rosszabbul, úgyhogy hamar abbahagytam.